Miért jó dubajinak születni?

Annyit talán már mindenki tud Dubajról, hogy az emirátus szülötteit nem érik olyan kihívások az életben, mint a napi kosztpénz megteremtése, ahogy nem kell rettegniük a munkanélküliségtől vagy a helyi valuta, az emirátusi dirham gyengülésétől sem.

A dubaji emirátus lakossága 2,5 millió fő, melynek - a legutóbbi felmérések szerint - 80 százalékát a bevándorlók adják. Ezek közül a legtöbben Indiából és Pakisztánból érkeznek, de szép számban vannak itt Bangladesből, Srí Lankáról és a Fülöp-szigetekről is. A csekély számú, mindössze húsz százalékot adó helyi lakosság ennek az 1:4-es aránynak a haszonélvezője. Egy dubajinak ugyanis nincs gondja semmire. Amolyan modern rabszolgatartás folyik arrafelé, amit ők a lehető legjobban kiélveznek. Ám mielőtt bárkiből kitörne a gyűlölködés, jobb ha nem feledjük: ez nem az olaj népének sajátja, Európában sem annyira más a helyzet. Elég elmenni Németországba és megnézni egy takarító brigádot, vagy Londonba, és látni, kik azok, akik tisztára mossák a tányért egy étteremben – nem lesz helyi egyik sem.

Nekik az élet keményebb oldala jutott

Ki dubaji?

Dubjai állampolgárságot sokáig csak az kaphatott, akinek édesanyja és édesapja egyaránt az emírségben született állampolgár volt. Az uralmat 2006-ban megörökölt Mohammed bin Rásid módosított ezen, így ma külföldiként is lehet állampolgárságot szerezni. Igaz, továbbra sem adják könnyen.

Ahhoz, hogy egy külföldi megkapja a dubaji állampolgárságot, két fontos feltételnek kell megfeleljen: legalább 35 éve igazoltan az Emírségek területén kell élnie, valamint állampolgárral kell legyen érvényes házassága. Kő kemény kritérium, nem valószínű, hogy valaki erre hajtva, csak ezért költözzön ma az emirátusba. Egy esküvő, és 2047-re akár össze is jöhet.

Miért jó?

Na, de miért is jó mindez? Miért jó, ha egy olajban olyannyira gazdag ország, mint az Egyesült Arab Emírségek, második leggazdagabb emirátusának polgára az ember? Nos, egy dubaji állampolgárt úgy kezel az állam, ahogy egy gazdag szülő a gyermekét.

Dubajiként havi 3000 dollárnyi dirham az apanázs (a két valuta között 3,67 az állandó váltószám). Ez mindenkinek alanyi jogon jár. Az oktatás és a betegellátás ingyenes, emellett a telefon- és vízszámlára sincs gond helyiként, 23 évesen pedig mindenki földet, azzal együtt házat kap.

Dubajiként gondtalan az élet

Árnyoldal? Talán.

A havi 3000 dollárnyi emirátusi dirhamból - az említett egyéb juttatások mellett -könnyedén meg lehet élni Dubajban. Noha a városban az olyan, a mindennapokhoz szükséges dolgok, mint az üzemanyag, az élelmiszer vagy az ingatlanbérlés árai jóval az európai átlag alatt vannak, ez az összeg ott is csak egy közepes életszínvonal fenntartására elég. A magániskolák például ugyanúgy drágák, mint bárhol máshol, az Európából érkező szakképzett, diplomás (általában mérnökök, logisztikával vagy szállodavezetéssel foglalkozók) munkaerő pedig a helyiek alapjussánál magasabb, 7-15 ezer dollár közötti összegeket keres havonta. Éppen ezért, nem sokan engedik maguknak, hogy semmittevő naplopóként tengessék az életüket.

Az állam - amennyire lehet - igyekszik védeni a helyiek érdekeit azért, hogy hosszútávon is a tősgyökeres dubajiak maradhassanak a gazdasági elit. Külföldiként - legegyszerűbben - úgy alapíthat vállalkozást az ember az emirátusban, ha társtulajdonosnak bevesz egy helyi állampolgárt, emellett általánosan elfogadott, hogy egy helyi magasabb bért kap ugyanazért munkáért, mint egy külföldi munkavállaló.

Címkék: dubaj