Az építészet fejlettségének hála, a formatervezett szigetek építése mára szinte határtalan. Nem véletlen, hogy sorra emelkednek ki a Perzsa-öböl langymeleg vizében; az öböl menti gazdag államok tíz kilométerekkel növelik így tengerpartjuk hosszát.

A mesterséges szigetek többsége egyszerű törmelékkupac, míg egy részük dollár milliárdokból készült építészeti remekmű. A fogalomról legtöbben talán az utóbbi egy évtizedben, a Közel-Keleten született luxusszigetekre gondolnak, melyeket a hivalkodó, környezetromboló jelzőkkel szokás illetni. Építésük azonban mindemellett közel sem értelmetlen: a közvetlen tengerparttal rendelkező ingatlanok, szállodák számát növelik így, mely egy, a jövőjét a turizmusra, a gazdagok kényeinek kiszolgálására építő állam esetében ésszerű döntés. A pompa és a fényűzés igénye azonban elszabadult, és mind merészebb megoldások születtek. Íme, ilyen egy luxus földkupac a tengeren, arab módra!

Saját korábbi rekordját megdöntve került a Guinness Rekordok Könyvébe Dubaj metróhálózata.

Az 52 kilométer hosszú, vezető nélküli piros vonalnak köszönhetően, a város metróhálózata már tavaly bekerült a Guinness rekordjai közé. A nemrégiben átadott, 22,5 kilométer hosszú zöld vonal is automatizált, így a 74,5 kilométeressé bővült hálózattal sikerült túlszárnyalni a korábbi csúcsot.

Annyit talán már mindenki tud Dubajról, hogy az emirátus szülötteit nem érik olyan kihívások az életben, mint a napi kosztpénz megteremtése, ahogy nem kell rettegniük a munkanélküliségtől vagy a helyi valuta, az emirátusi dirham gyengülésétől sem.

A dubaji emirátus lakossága 2,5 millió fő, melynek - a legutóbbi felmérések szerint - 80 százalékát a bevándorlók adják. Ezek közül a legtöbben Indiából és Pakisztánból érkeznek, de szép számban vannak itt Bangladesből, Srí Lankáról és a Fülöp-szigetekről is. A csekély számú, mindössze húsz százalékot adó helyi lakosság ennek az 1:4-es aránynak a haszonélvezője. Egy dubajinak ugyanis nincs gondja semmire. Amolyan modern rabszolgatartás folyik arrafelé, amit ők a lehető legjobban kiélveznek. Ám mielőtt bárkiből kitörne a gyűlölködés, jobb ha nem feledjük: ez nem az olaj népének sajátja, Európában sem annyira más a helyzet. Elég elmenni Németországba és megnézni egy takarító brigádot, vagy Londonba, és látni, kik azok, akik tisztára mossák a tányért egy étteremben – nem lesz helyi egyik sem.

Nekik az élet keményebb oldala jutott

Mialatt itt mindenki a Malévot siratja, valahol Szaúd-Arábiában ül egy apró termetű bajszos kis ember, legújabb játékszerére várva. Nem törődik ő holmi légitársaságok ostoba problémáival, a polgári repüléssel. Leszarja az átlagembert és nem kell neki az első osztály sem.

A király unokaöccseként, Al-Waleed bin Talal verejték nélkül kaparta össze húszmilliárd dolláros vagyonát, ötvenhat évnyi földi léte alatt. Az a fajta burzsuj ő, aki nem csinál titkot határtalan gazdagságából. Egy 85 méter hosszú yacht, egy Boing 747-es, egy Airbus 321-es és egy Hawker Siddeley 125 – ezek alkotják saját kis utazóflottáját.

A Burdzs al-Arab luxushotel egy alkalmazottja, Olga Valceva nyerte el Az Év Recepciósa címet.

A versenyt egy dubaji elődöntővel kezdte Olga, még tavaly. Azt az akadály sikeresen vette, így bekerülhetett a január 18 és 20 között, Prágában tartott döntőbe, ahol tizenhárom másik résztvevőt kellett felülmúlnia.  

Legutóbbi posztunkban egy felhívást közöltünk, melyben arra kértünk dubajozáson átesett nőket, hogy álljanak ki a blog olvasói elé, és meséljék el személyes tapasztalataikat.

Ezen felbátorodva, Lilla elhatározta, hogy megosztja élete rövid történetét és egy érdekes írást küldött nekünk, melyben elmeséli saját útját Dubajig. Azt, hogy a történet szomorú, tipikus, esetleg elítélendő mindenki döntse el maga.

A kép illusztráció

Dubajoztál? Belevitt a kényszer vagy csak hajtott a kalandvágy? Átéltél ezt-azt a forró sivatagi városban, amit szeretnél megosztani másokkal? Ne tartsd magadban!  Meséld el, hogy vezetett utad kis hazánkból egy dubaji villába! Mondd el, kurvaként milyen az arab luxus!

Huszonévesen nem könnyű az élet: a kirakatok kínálják a megvehetetlent, a felnőtt létről korábban felépített ideák pedig lassan mind elvesznek. Van, aki ilyenkor beáll a sorba, feladja vágyait, és megelégszik az átlagpolgár szürke, unalmas, és nélkülöző sorsával, de van, aki hajthatatlan, és kitart életcélja mellett. Ez sokszor az elvek feladásával jár, aminek egyenes következménye lehet a kurválkodás, a dubajozás.